Ki olvas minket

Oldalainkat 22 vendég és 0 tag böngészi

Kritika - Túri Tamás

 

Túri Tamás

„Secretum meum mihi”

­– Lanczkor Gábor A mindennapit ma c. könyvéről –

 

A regény története és szerkezete nem túl bonyolult. Az olvasót nem érik eget rengető meglepetések, nagy ívű és hatású konfliktusok és különösképpen megfejtendő kérdések sem. Van eleje, vége és pont. Emellett mégis találunk benne valamit. Mintha beteljesítené főhősének a valós életben elhatározott szándékát, miszerint „A titkaim legyenek csak az enyémek”. Az olvasó pedig mindenáron részese akar lenni e titkoknak.

Nem kell sokat töprengeni, hogy rájöjjünk, a regény Néri Szent Fülöp életének valós epizódjait mutatja be fiktív síkon átdolgozva. A szerző mind a négy fejezetben – melyek címei a függelékben közölt vers fél soraiból állnak – megannyi nyílt utalást tesz Fülöp atya kilétére. A cselekményt egy gyermek, Cassió története szervezi, aki egy napon felbukkan a Fülöp által vezetett oratóriumban. Az első fejezet in medias res a történet közepével kezdődik, Cassiót éjjel fegyveres katonák viszik el az oratóriumból. Arra azonban, hogy miért történik mindez nem kapunk választ, még Fülöp sem tudja. Az olvasó felcsigázása megtörténik, kíváncsisága mentén bomlik ki az előző pár nap történése, mikor is Cassió betoppan az oratórium világába. Furcsa, arisztokratikus magatartása miatt beilleszkedése a többi gyermek közé nem éppen zökkenőmentes. Kisebb konfliktusokra kerül sor mind Fülöp, mind a gyermekek és Cassió között. Ezekből a szituációkból és helyszíneiből bomlik ki az oratórium működése, Fülöp atya és a gyermekek karakterének ábrázolása. Mégsem érezzük a jellemeknek mélyreható lelkületét. Az atyával való konfliktusok ugyan lelki jellegűek és egy-egy metsző pillantásban összpontosulnak, a többi gyerekkel való összetűzés inkább ennek fizikai kivetülése. A piacozás, az ebéd utáni bújócska a régi fürdőépület körül, a rongylabdázás, a mindennapi élet pillanatainak bemutatása inkább csak azt a kontextust tárja az olvasó elé, melyből Cassiót kiragadják a fegyveresek. A katonák azonban másnap visszatérnek és Fülöpöt is magukkal viszik. Itt derül fény az első oldalak kapcsán felvetődő kérdésekre. A katonák Cassió apjának szolgálatában állnak és családjához hurcolják vissza. Cassió története azért más, mint a többi prostituált gyermeké, mert vele a saját apja fajtalankodott. Hazatérte után, apja ismételten szolgálatba vette fia testét s közben megfojtotta. Fülöpöt azért hozatták oda, hogy támassza fel a gyermeket. Végül majdnem minden úgy zajlott, ahogy Néri Szent Fülöp csodatételeiben meg van írva. Cassió halálával vége szakad Fülöp történetének és a regénynek is.

A középpontban természetesen Fülöp jelleme áll. A gyermekek oratórium előtti élete: a nyomor, a feslettség, gyermek prostitúció, az utca nevelése az atya szeretetét és tanításának tisztaságát emeli ki. Ugyanígy a már-már bolondos fegyelmezés: amikor Cassiót a többiek elverik, büntetésül párba kell állniuk és egymást pofon ütniük, majd hangosan bocsánatot kérniük, melynek vége nevetésbe fullad. Fülöp tiszta lelki életének kontrasztja az elöljárója, ki csak „ájtatos” frázisokban képes beszélni. Emellett teret kap a Szent esendősége is. Az oratórium minden pénzével elindul pálinkát vásárolni. A sikátorban haladva azt képzeli, hogy követik és az út végén ki fogják rabolni, ám nem történik semmi. Mindez nem volt más, mint Fülöp lelkiismeretének kivetülése. Emberi botlásairól imái is tanúskodnak. A történet menetében asszociatív módon megjelenő emlékképek Fülöp múltjáról és tetteiről szintén személyét körvonalazzák, mi több, identifikálják őt: a néptelen templomokban alvás, az apáca története, kinek szenté avatásáról Fülöp döntött, a pünkösdi csoda leírása, a domonkosok nevelése, a rejtőzködő élet etc. Leginkább azonban a szövegben megjelenő imák mutatják be az atya lelkületét. Az alázatosság, a puritanizmus, a bolondosság, az Istennel való természetes kapcsolat kap teret bennük.

A mű rövidsége ellenére hatalmas vállalkozásnak bizonyul. Egy olyan szent jellemét, életének főbb pontjait szeretné bemutatni néhány nap leforgásában, kiről több száz oldalra rúgó regényes monográfiák és feldolgozások születtek. Ehhez mérten becsületes munkával van dolgunk. A regény felépítése jól megoldott, a gócpontok, cselekményszervező részletek jól elhelyezettek, az olvasó figyelme és érdeklődése nem lankad. A hangsúly az utolsó részen, a feltámasztás csodatételén van. Valójában ezt készíti elő a többi rész, szinte alárendelődnek ennek s csak a végén értjük meg a nem is annyira elrejtett, de mindaddig értelmetlen utalásokat, mint a bolond, öngyilkos örömlány szavai: „Első halál után nincsen második”, vagy egy-egy ima sorainak jelentése dúsul fel: „isteni lényeddel eggyé lettem […]. Borzongó tisztelettel állok magam előtt, akárha te lennék én és megzavarodom, hová is üljek, kihez közeledjem, a te tagjaidat mihez támasszam, milyen munkára, cselekvésre használjam ezeket az isteni testrészeket”. Mindezt természetesen segítik a történelmi források. Ennek köszönhető, hogy a feltámasztás aktusa nem válik keresetté. Mintha egyáltalán semmi komoly dolog nem történne. A gyermek csupán egy órára éled fel, melyben Fülöp meggyóntatja, feladja az utolsó kenetet és imádkozik vele. Így az első halál után mégis van második. Fülöp és Krisztus egy időre valóban eggyé válik, mint az imában. Ezáltal beteljesülni látszik a domonkos Savonarola – kinek írásaiból Fülöp is tanult – legfőbb tanítása, miszerint a Szentlélek működésében hinni kell. Fülöp a Szentlélek működésének élő példájává válik. A csodatétel azonban csak következménye a harmadik fejezetben leírt, szintén hiteles forrásokból táplálkozó pünkösdi esetnek. A szerző már-már naturalisztikus, remekül megfogalmazott részben mutatja be, amint Fülöpöt a Szent Sebestyén templom melletti katakombák mélyében, imádkozás közben megszállta a Szentlélek. Az – egyébként domonkos forrás – arról tudósít, hogy Fülöpnek tűzgolyóként megjelent a Szentlélek és a szájába csapódott. A mindent elsöprő szeretetének következtében az atya szíve ki akart szakadni testéből, s így keletkezett Néri Szent Fülöp legmarkánsabb ismertetőjele: a mellkasán lévő kitüremkedés. Lanczkor leírásában a Szentlélekre és csodára olyannyira nincs direkt utalás, hogy annak csak fizikai következményeit, a mérhetetlen fájdalmat ábrázolja. A fájdalom oka nem más, mint szimpla bordatörés. Ez egyfelől merőben deszakralizálja a pünkösdi csodát, másfelől a szerző forrásismereteiről tanúskodik. Andrea Cesalpino orvos boncolta fel Fülöp testét halála után, s ő állapította meg a kitüremkedés okait: a bordák el voltak törve, a csontok leváltak a porcokról, a megnagyobbodott szív így szabadon mozgott. Ebből is láthatjuk, hogy a regény egyik kitűnő értéke a forráskezelés. Szintén emlékként jelenik meg, mikor Fülöp Katalin nővér sorsáról dönt. A nővérnek látomásai vannak és Fülöpöt kérik feljebbvalói, hogy vizsgálja ki az esetet. Ő elmegy hozzá, ám mikor a nővér nem hajlandó levenni az atya sáros cipőjét, Fülöp hátat fordított neki. „Ez a nő nem lehet szent! Hiányzik belőle az alázat”. A nővért a források szerint Ursula Benincasának hívták. A regény ezen forrásoknak parafrázisa. Nem más ez, mint ötletkompiláció. A valós személyeket átírja, teret enged a képzeletnek, irodalmivá teszi a történeti adalékokat. Talán a legjobb példa, ha a forráskezelést a regény tizedik oldalán található imádsághoz hasonlítjuk. Pont úgy formálja a forrásait, mint azon imádság parafrazálja a Miatyánkot.

Így Néri Szent Fülöpöt saját „Secretum meum mihi” mondata alapján mutatja be a regény. Fülöp sosem mesélt a pünkösdi csodáról, igyekezett titokban tartani képességeit. Ezért is kettős a jelleme. Bolondsága az alázat eszközévé vált, hogy senki ne vegye őt komolyan. Ebből adódnak azonban a regény hibái is. A cselekménynek íve van ugyan, de nem túl nagy. Nem történnek meghökkentő dolgok, még a feltámasztás is olyan természetességgel van leírva, mely teljesen deszakralizálja a kiemelkedő pontokat. Értjük ugyan a puritán, fülöpi lelkiséget és életet tükröző írásmódot, ellenben a transzcendencia nem mentesít a retorika alól, sőt! A transzcendencia végig jelen van. Hiába a naturalisztikus, fizikumhoz köthető részek, az imák természetessége, mely által Istennel, majdhogynem kissé bohókásan is szól az atya. A fejezetek címei a függelékben található vers részleteiből kerülnek ki. Az már az olvasóra van bízva, milyen összefüggéseket talál ez alapján. Ám a versnek „megpillantottalak? „megláttalak? súgd meg!” részletei mögött szinte visszhangzik Néri Szent Fülöp Krisztushoz szóló imájának egy része: „Kereslek téged, de nem talállak; / Jöjj hozzám Jézusom. / Sohasem foglak tudni szeretni, / Ha nem segítesz, Jézusom... / Jézus, légy számomra Jézus. Amen.”. A regény bekezdéseinek mondatai stilisztikailag heterogének. A leírások, mint a pünkösdi csoda, a fürdőépület melletti bújócskázás részletei, az imák, Fülöp dudora etc. élvezetesek és kidolgozottak. A cselekmények ábrázolása viszont néhol vázlatos. Előfordulnak kissé gyengébb mondatok is, továbbá néhol zavaró, hogy egy bekezdésben váltakoznak az öt soros és egy soros mondatok. Emellett a hiányos párbeszéd kifejezetten szimpatikus megoldás. Néhol a szavak stilisztikája feltűnést kelt. Ebből csak egy példát emelnék ki, mikor a nyolc éves Giuseppe bújócskázás közben káromkodik. A 8 éves fiú által használt szexuális töltetű káromkodások igencsak meghökkentően hatnak az olvasóra. Másfelől pozitívum, hiszen jól érzékelteti a környezetet, ahonnan származik a fiú. Nem véletlen talán, hogy ő az a gyermek, akiről egy emlékezés során többet is megtudunk. A már említett vázlatos ábrázolás – mind a cselekménynek, mind a jellemek lelki mélységének terén – az egyik nagy kérdés a munka kapcsán. Vajon mennyire kell referenciálisan olvasnunk? A források fellelhetősége és Néri Szent Fülöp személye kapcsán úgy érzem, nagyon is. A regény azonban csak akkor élvezhető igazán, ha tisztában vagyunk Szent Fülöp életével, csodatetteivel. Ez által a regény minden sora érthetővé, felfejthetővé válik. Ellenkező esetben lesznek részek, melyek előtt értetlenül áll az olvasó. Ugyan Lanczkor munkájának utalásai mindent megtesznek, hogy már az elején felismerjük Fülöpöt, mégis, ha ez nem történne meg, igencsak bajban lennénk. Ezt persze ellensúlyozhatná az élmény dús megírtság, de a regény vezeklő puritánsága követeli a kontextus ismeretét. Kicsit jobban kellene vezetni a témát, nyíltabbá tenni azt laikusok számára is, és nem hagyni, hogy a művet a téma ilyen mértékben vezesse.

Összegzésképpen Lanczkor Gábor A mindennapit ma című regényével nagy fába vágta a fejszéjét és vállalkozásához mérten nem teljesített éppen rosszul. Bízunk benne, hogy a közeljövőben a „Secretum meum mihi” korlátai áttörhetővé válnak.

 

 

 

 

Főoldal

 

 

About the Author

Túri Tamás