Ki olvas minket

Oldalainkat 9 vendég és 0 tag böngészi

Kritika - Németh Zoltán

 

 

 

 

 

 

Németh Zoltán

 

A létezéstől elkápráztatott nyelv

Takács Zsuzsa: A test imádása / India. Magvető, Budapest, 2010.

 

Takács Zsuzsa verseskötete már a címadás bizonytalanságával és szokatlanságával is felhívja magára a figyelmet. Különös kettős címről van ugyanis szó: A test imádása és az India mint lehetséges címek egymás mellé helyezve mintha a műalkotás egyediségének az eltörlése felé mutatnának. A név által elbizonytalanított tárgy a jelölő – jelölt automatizmusait illetően éppúgy elbizonytalaníthatja az olvasót, mint a címbe foglalt állítás tartalmát illetően. Hogyan lehet egyetlen műalkotásnak, jelen esetben egy verseskötetnek két címe? A megnevezés szokatlansága, illetve a két cím közé ékelődő fekete vonal a névadás egyirányúságát bizonytalanítja el, s ezáltal az olvasói pozíciót aktivizálja és hangsúlyozza. 

 

Persze rögtön két ellenvetést is megfogalmazhatunk. Az egyik a kötet borítójának szövegével – tudományos szóhasználatban paratextusával – kapcsolatos, amely szerint A test imádása címváltozat az új kötetre, az India címváltozat pedig egy még újabb, még el sem készült kötetre, pontosabban annak első ciklusára utal. Ügyetlenség, bizonytalanság tehát a címválasztás? Vagy éppen ellenkezőleg, egy még meg sem jelent új kötet professzionális reklámozása nyomán jött létre? Esetleg mindkettő?

 

 

takcs_zsuzsa_a_test_imdsa

 

 

A másik ellenvetést a kortárs magyar líra azon kötetei felől fogalmazhatjuk meg, amelyek önmagukban megálló ciklusokat tartalmaznak – mint például Parti Nagy Lajos Grafitnesz című kötetének Dumpf Endre maszkjában írt Őszológiai gyakorlatok című ciklusa, amely egy készülő kötet nyomaként foglal helyet a Parti Nagy-könyv végén. De másik oldalról hasonló pozíció jön létre Borbély Szilárd Halotti Pompa című kötetében, amely eredetileg két ciklusból állt, majd második kiadásakor már egy önmagában megálló, teljesen új harmadik ciklus – a Hászid-Szekvenciák – is helyet foglalt a változatlan cím alatt megjelent kötetben.

A címbe foglalt szavak – a test, az imádás és India – olyan keretet biztosítanak a kötet versei számára, amely feltétlen értelmezésre szorul. A test általában központi problémaként funkcionál az európai gondolkodásban. Utalhatunk itt a középkorra, amikor is a test megalázása, megkínzása, destrukciója egy jelentősebbnek érzett lélekfelfogás nyomán következett be. A 20. századi gondolkodásban ezzel ellentétben éppen a test, az élvezet és a fogyasztás felértékelődése válik az értelmezés központi problémájává bármiféle lélek ellenében. Bár paradox módon egyes testkarbantartó procedúrák meglepően hasonlítanak a középkori aszketikus kolostori magatartásmintákra. A vizuális kultúra és a média központi szerepe által a testről való gondolkodás kiszélesedik a 20. században, s a fogyasztói kultúrában a testkarbantartás, az öregedést megakadályozó beavatkozások, a testátalakító plasztikák tematizálják a testről való beszédet.

Innét nézve A test imádása rendkívül eltalált kötetcím, még akkor is, ha Takács Zsuzsa versei nem foglalkoznak a fentebbi állapottal. Kötetének első részében a test mint ima, imádás a szerelmi érzés mindent elsöprő ereje felől értelmeződik. A keresztény gondolkodásban a proszkünészisz (gör. leborulás) és az adoratio (lat. csókkal illetés) szavakkal kifejezett magatartás a Magyar Katolikus Lexikon szerint vallásos értelemben az istenség előtti leborulás, annak az embernek a spontán gesztusa, aki Istennel találkozott, akinek látható alakban megjelent az Isten, vagyis a teofániával áll kapcsolatban.

 

Főoldal

 

 

About the Author

Németh Zoltán

Németh Zoltán

More articles from this author