Ki olvas minket

Oldalainkat 13 vendég és 0 tag böngészi

Kritika - Borbély Szilárd

 

A mítosz mint arc, mint ismétlés
Széljegyzetek varga mátyás parsifal, parsifal című kötetének kontextusához

(részlet)

 

Varga Mátyás kötete a Parsifal-monda, a Grál-mítosz megidézésével tág közeget mozgat meg, amely a keresztény Európa búvópatakszerű hagyományához tartozik, ahhoz a tudáshoz, amely kultúránk alapjait, annak önazonosságát érintő kérdéseit boncolja és kutatja. A Grál-mítoszban a Jézus alakhoz kapcsolódó legendák összekapcsolódnak a távol-kelet misztikus szimbólumaival, ezt átszínezi még az európai népek kereszténység előtti hitvilága, ami így együtt valami mély, titokzatos, álomszerű, a kollektív tudatelőtti kavargó, lenyűgözően fenséges, izgalmas, félelmetes, de mindvégig ismerős világát adja. Legerősebben és legfeltűnőbb módon mindebből a görög-latin kultúra hagyománya hiányzik. Vadabb és végletesebb, mint a bűnt és a büntetést is mértékek között tartó, emberi mértékekkel mérő szemlélet.

 

 

parsifal

 

 

De Varga Mátyás könyve a legkevésbé sem a Parsifal-monda újramondására vállalkozik. Semmiféle didaktikus, illusztrációként ható kapcsolatot nem hoz létre ezzel a hagyománnyal, nem elmagyarázni akarja a jó ezer évvel ezelőtt létrejött, formát nyert mondavilágot, melynekszerteágazó történetei és szereplői elnyerték alakjukat. A kötet szövegvilága távoli, érintőleges kapcsolatot tart mindezzel, de annál fontosabbat, hiszen egy kecses verseskötet és ez a hatalmas, nagyon erős hagyomány a maga hömpölygő szöveg- és zenei áradatával óhatatlanul elsodorja, magával ragadja, beszippantja, rátelepszik. Nem mintha védekezni akarna ellene, sőt, sokkal inkább felkínálja magát, átadja, ráhagyatkozik. Még pontosabban fogalmazva: rá akar hagyatkozni erre az áramlásra. Az áramlásnak ezt az önfeledtségét, mint a zenében átélhető önfeledtséget kívánja, és az olvasót is ebbe az otthonosságba ragadja magával.

 

Főoldal

 

 

About the Author

Borbély Szilárd

Borbély Szilárd