Esszé - Halmai Tamás

Halmai Tamás

A költészet megszentelése
Gergely Ágnes A 137. zsoltár című verséről

(részlet)

E bibliai szöveghelyre irodalmunk is több alkalommal, több módon
utal. Ady Sötét vizek partján című verse (in Vér és arany, 1907) például a

létösszegzés megszenvedett szólamával; Dsida Jenő Psalmus Hungaricusa (in
Angyalok citeráján, 1938) a hazaszeretet zsoltáros vallomásával. Gergely Ágnes
pedig az alábbi művel:

A 137. ZSOLTÁR

Ültünk Babylon folyópartjain.
Sírtunk. Babylon tenger nélkül él.
Hárfánk a fűzfán. Másképp szól a kín.
Tőlünk verejték kell, nem szenvedély.
S nem érv, erünkből mért dőlt itt a vér.
Hát kihűlt jobbom legyen rá az ámen,
ha elfeledlek egyszer, Jeruzsálem.

Jelünk itt falba karmolja a nép.
Kik biztatják, sem tudják, mért teszik.
Királyi jel, sok más jelet tulélt.
Ne ródd fel, Uram, vétekül nekik!
Ne vágasd falhoz szép kisdedeik…!
És fájó orcám rángjon majd a számhoz,
ha elfeledlek egyszer, Arany János.
(1992. október)

Kétszer hét sor, fohászosan finomra hangolt drámai jambusokban,
ababbcc rímképlettel: a verstani külcsín könnyűszerrel leírható. Talán az is,
hogy mivel néz szembe, s miről tesz tanúságot e kétosztatú költemény. Az általa
mondottak-vállaltak súlya azonban maradandó teher, az olvasó vállán is.
Az első szakasz szövegszerűen pontos átirata az ószövetségi versnek. A
többes szám első személyű beszéd közösségi hangsúlyozása s a törvényerejűen
rövid mondatok nyomatéka a forrásszöveg hitvalló eltökéltségébe torkollik: „…
ha elfeledlek egyszer, Jeruzsálem”. (Jellemző eközben, hogy az eredetitől való
egyik eltérés épp az a részlet, amelyik aforisztikus véglegességgel fogalmazza
meg a szabad távlatok hiányát: „Babylon tenger nélkül él”.)
A mű merész és megrendítő eredetiségét a második strófa adja. Itt
ugyanis az érzelmek emelkedő íve gondolati újítást is hoz. Legalább két síkon.

Főoldal