Ki olvas minket

Oldalainkat 96 vendég és 0 tag böngészi

Mese - Máté Angi

 

 

Amikor bámulták a vágtázó csodákat

 

 

A tündérrigólányoknak egy napon ismét a városban volt dolguk, talán a cipészhez jöttek papucsot varratni, talán csak fagylaltozni, nem tudom, de azt igen, hogy ahol a város kezdődött, ott felültek a legsárgább villamosra, és úgy fütyörésztek, hogy majdnem kifújták a sínekből a kanyarokat. És ha megunták a legsárgább villamost, leszálltak, és átültek a szembejövő nemannyirasárga villamosra, és ott folytatták a fütyörészést, a kanyarfújást.

A piac felé fordult a holdszínű, hatalmas reklámtábla állt az út szélén, rajta lovak vágtattak, szépen illantva sörényük, patáik körül port dobva.

A tündérrigólányok fütyülni is elfelejtettek, a villamos ablakára lapítva orruk, bámulták a barnán vágtázó csodákat:

– Klakk-klaklakk, dübb-düdübbb – klakkogtak és dübbögtek a lányok, s ettől a villamos kerekei szikrákat hányva csikorogni kezdtek, ő maga ágaskodott hármat, aztán letért sínjeiről, s a betonúton elindult dübbögve, ki a városból.

A tündérrigólányok ugráltak:

– Nahát, nézd, nézd, merre megyünk! – mutattak ki az ablakon, és pirosak voltak, mint aki lázas.

Előtipegtek a villamos orrába, és egymásnak adogatták a mikrofont:

– Kedves utasaink, ez itt egy domb, ez itt a rét, ez itt a messzi zöld határ, leszállhatnak, szaladgálhatnak, ülhetnek fűben, nyakig, aztán kanyarodunk, és visszatelepedhetnek nemannyirasárga paripánkra!

Az emberek leszálltak, szaladgáltak, ültek fűben, nyakig.

Az iskolába menő gyerekek elővették a tízórait, a bácsik elolvasták a focieredményeket az újságból, a nénik csak pihegtek és koszorút fontak, két öreg bácsi megvizsgált néhány vakondtúrást, egy szemüveges elővette egy ház tervrajzát, és rajzolt ott, felhőket, a nyakig fűben.

A tündérrigólányok elkérték az öreg bácsik sapkáját és labdáztak vele, aztán az egész társaság visszaült a villamosra, és a tág rétekről visszadobogtattak a városba, a még földes kerekek rácsikorogtak, szikrákat hányva a sínekre, és mentek, merre menniük kellett.

A tündérrigólányok az első megállónál leszálltak, elmentek a cipészhez, hogy megvarrassák papucsaikat, vagy a fagylaltoshoz, nem tudom.

A nemannyirasárga villamos pedig csak haladt és nyerített halkan, valahányszor a vágtató lovakat mutató reklámtábla elé ért.

 

(Részlet a Magvető Kiadónál most megjelent Emlékfoltozók című könyvből.)

 

Főoldal

About the Author

Máté Angi