Ki olvas minket

Oldalainkat 32 vendég és 0 tag böngészi

Teológia - Wojciech Giertych OP

 

 

Isten képmása az erényes emberi cselekedetben. Aquinói Szent
Tamás képe a keresztény erkölcsiségről

(részlet)

 

Születésükkor a gyermekek mind hasonlítanak egymáshoz. A család
néha ráismer a kisbaba arcán egy-egy nagyszülő vonásaira, de ennek több köze
van a képzelethez, mint a valósághoz. Az újszülött arca megmutatja, hogy emberi
lény és nem állat, de kevés egyéni, megkülönböztető vonása van. Csak amikor
már nagyobb lesz a gyermek, akkor néz szülei szemébe, akkor kezdi utánozni
őket. A szülők örömét, elragadtatottságát vagy éppen szomorúságát, haragját
a gyermek ugyanazokkal a gesztusokkal, arckifejezésekkel tükrözi vissza. Néha
még az örökbefogadott kisbabák is átveszik nevelőszüleik arcvonásait. Mire a
fiatal férfi vagy nő eléri a huszadik életévét, már egyéni, kedves arca van. De azt
nem láthatjuk rajta rögtön, hogy derűlátó, nagylelkű, szolgálatkész emberrel
állunk-e szemben, aki nem futamodik meg a nehézségektől sem, vagy lusta,
barátságtalan, sőt akár romlott erkölcsű az, akivel találkozunk. Mindez nincs
az arcukra írva. Ezért szükséges, hogy az eljegyzett párok sokat beszélgessenek,
hogy megismerjék egymást, hogy felfedezzék az arc mögött a személyiséget,
hiszen azt az arcvonások nem mutatják meg azonnal. Amikorra elérjük a
negyvenedik életévünket, erkölcsiségünk láthatóvá lesz az arcunkon - személyes
döntéseink, életmódunk, erkölcsi értékeink megjelennek rajta. Néha el lehet
rejteni a személyes erkölcsi minőséget valamiféle manipulációval, maszkkal, de
elég egy kevés lelki érzékenység ahhoz, hogy gyorsan felismerjük: az előttünk
álló negyvenéves ember boldog, nagylelkű, optimista vagy depresszióra
hajlamos, esetleg bűnöző. Amikorra az ember betölti a nyolcvanadik életévét,
erkölcsisége az első pillantásra látható az arcán. Ha egy szomorú, depressziós,
önző, agresszív öregember a lelki átalakulás, megtérés egy pillanatát éli át,

felragyoghat az arcán egy fénysugár, de ennek a fénynek át kell küzdenie
magát a negatív, agresszív arckifejezésbe rögzült vonásokon. Arcunk, legyen
bár gyönyörű vagy elborzasztó, nem külső kozmetikázás eredménye, hanem
belülről festődik meg. Szemünket, mosolyunkat, az emberi arcot annak a
belső életnek a minősége határozza meg, amelyet a lélek táplál magában. Néha
találkozunk olyan idős emberekkel, akiknek az arcát - bár a munka, a fáradtság,
a gondok látható jeleket hagytak rajtuk - belülről lelki szépség világítja át.
Akinek volt szeme a látásra, nem maradt érintetlen Kalkuttai Teréz anya ráncos
arcának vagy II. János Pál pápa kimerült, de szeretetteljes arckifejezésének
spirituális vonzerejétől.

 

Főoldal

About the Author

Wojciech Giertych OP