Grecsó Krisztián, a Budapesten élő író, költő, drámaíró Indulási oldal című prózája a Tanitvány első...

"A szülők örömét, elragadtatottságát vagy éppen szomorúságát, haragjáta gyermek ugyanazokkal a gesztusokkal,...

"A fecskék, miután repülni megtanultak, lábukkal a földet nem érintik soha többé." Babiczky Tibor Angelus...

"A mű merész és megrendítő eredetiségét a második strófa adja. Itt ugyanis az érzelmek emelkedő íve...

Ma A méhész című verset hallhatják a szerző előadásában.

Previous Next

Oldalainkat 207 vendég és 0 tag böngészi

Vers - Turi Tímea

Takar

Kitakart foltok,

kezekkel kitakartak,

a kezeket megmutató takarás.

Dél elmúlt. Nincs mire várni tovább.

A filmek mind a látszatról beszélnek: látszatok.

Nem egész képet, de magamat mutatom kitakarni.

Így fojtogatnak egyre szűkebb körei az újításnak.

Meddig csupaszítani csontot, játszani kajla kamaszt.

A társaság ma ékszer, és magányunk telhetetlen,

hazudjuk: munka. Annyit takarni a világból,

amennyi az artista talpa alatti kötél.