"...Nincs öröm, amit az ismétlés ne tompítana." Szvoren Edina Helyzetgyakorlat anyával, éggel,...

Győrffy Ákos, a Nagymaroson élő költő Így tűnik el című verse a Tanítvány első lapszámából. Legutóbbi...

"Egészen eltűnt a köd, csak kisebb párafoltokat szúrt át néha a fényszóró sugárkévéje." Oravecz Imre...

"Hogy beszélgethessen / A nyári napokról, Társat formáztam / Neki a homokból." Acsai Roland A...

Marno János A bűn és (az) én című esszéjének részletét a Tanítvány készülő Bűn-számából ajánljuk.

Previous Next

Oldalainkat 98 vendég és 0 tag böngészi

Vers - Turi Tímea

Takar

Kitakart foltok,

kezekkel kitakartak,

a kezeket megmutató takarás.

Dél elmúlt. Nincs mire várni tovább.

A filmek mind a látszatról beszélnek: látszatok.

Nem egész képet, de magamat mutatom kitakarni.

Így fojtogatnak egyre szűkebb körei az újításnak.

Meddig csupaszítani csontot, játszani kajla kamaszt.

A társaság ma ékszer, és magányunk telhetetlen,

hazudjuk: munka. Annyit takarni a világból,

amennyi az artista talpa alatti kötél.