Vers - Marno János

Marno János

A domb

Hideghullámod ért el, Uram,
szívemet hajtva fel a dombnak,
mely a tiéd, egyoldalúan,
míg a lejtőjén, ott túloldalt,
ki felé tartanak a holtak?
Valóban te vagy-e, Uram, még
mindig a megmondhatója? Vagy
arra neked sincs szavad, erre
pedig még közben útba esik
egy resti, a vonathoz futva;
füst és lárma a rohanónak,
ki újságot sem néz, mióta
nyomja szívét, Uram, a dombod...
És te csak nem, még úgy sem mondod.

Főoldal