Vers - Győrffy Ákos

Győrffy Ákos

Az anya árnyéka

Az anya árnyéka ráterül a völgyre. Pedig éjszaka
van, de a sűrűbb sötétség kontúrjai tisztán kivehetők.
Akivel most beszélek, sosem fog megszületni, mégis
mindenki az életéről álmodik.

Ha a közelemben van, olyan, mintha elvesztettem
volna valamit. Hiába hunyom be a szemem, átlátok
a szemhéj finom függönyén.

Kövek, moha, csillagok. A sűrűbb sötétség mézének
fanyar illata. Tüzet rakok csontokból és műanyag
palackokból, fölé állok, és mélyen belélegzem
a füstjét. Énekelnem kellene, de félek a saját
hangomtól, mert az valaki másé.

Főoldal