Ki olvas minket

Oldalainkat 48 vendég és 0 tag böngészi

Vers - Győrffy Ákos

 

 

Győrffy Ákos

Az anya árnyéka

 

Az anya árnyéka ráterül a völgyre. Pedig éjszaka
van, de a sűrűbb sötétség kontúrjai tisztán kivehetők.
Akivel most beszélek, sosem fog megszületni, mégis
mindenki az életéről álmodik.

 

Ha a közelemben van, olyan, mintha elvesztettem
volna valamit. Hiába hunyom be a szemem, átlátok
a szemhéj finom függönyén.

 

Kövek, moha, csillagok. A sűrűbb sötétség mézének
fanyar illata. Tüzet rakok csontokból és műanyag
palackokból, fölé állok, és mélyen belélegzem
a füstjét. Énekelnem kellene, de félek a saját
hangomtól, mert az valaki másé.

 

Főoldal

About the Author

Győrffy Ákos

Győrffy Ákos

More articles from this author