Ki olvas minket

Oldalainkat 81 vendég és 0 tag böngészi

Vers -Szijj Ferenc

 
 

 

Szijj Ferenc

Látványszöveg

Visszafordulás / Várnai Gyula

Végül egyetlen lehetőség marad
az írás művészetében: egymásba írni
az álmokat. Gondosan lejegyezni őket
ébredéskor, és ha már összegyűlt belőlük jó sok,
tavasztól tavaszig, napfordulótól
napfordulóig, akkor előbb ollóval
felvagdossuk őket –
mondatok, szavak, egy arc leírása –
különös ismertetőjel –
sebhely, próbálja eltakarni, miközben beszél –
vagy kérdőjelek, mert
lejegyzéskor derül ki, mennyi mindent
nem értünk, ami az álomban még egyértelmű volt –
a padláson mit keresünk,
a zenegép bonyolult billentyűzete –
ismétlődő szavak –
dorgál, nevet, csapóajtó –
mértani vagy számtani
vagy véletlenségi alapon –
aztán egy fekete kalapba dobáljuk
és jól összekeverjük
a kisebb-nagyobb papírcsíkokat,
majd pedig csirizzel egymás után
és egymás alá ragasztjuk őket,
vigyázva, hogy ne kunkorodjon fel a szélük.

Vesződséges munkánk eredménye
kétségtelenül egy újabb szöveg,
amelyet azonban nem érdemes elolvasni,
mert nincs benne értelem, hanem csak
nézegetni kell, gyönyörködni benne,
és legfeljebb azon lehet elgondolkodni,
hogy az álmok sajátos logikája
miképpen lett túlhajszolva és kijátszva,
és hogy bizonyos vonatkozásokban,
számos életműködésünkben gépek vagyunk,
haszontalan monstrumok.

Vagy van még talán egy másik, sokkal egyszerűbb,
más szempontból bonyolultabb lehetőség,
orvosi röntgenkészülékkel
lefényképezni egy könyvet, minél vastagabbat.
Az is lehet szép.

[Várnai Gyula: Könyv, 2005–2009, lightbox]

Főoldal

About the Author

Szijj Ferenc