Vers - Jász Attila

Jász Attila

PILLANATFÉNY

Abban a szobában leszek rosszul álmom-

ban. John, a kanadai szaxofonos azt ígérte,

elvisz oda, ha akarom. Közel lakik a forgatás

helyszínéhez Olaszországban. A seregélyek

reggel alakzatokban szállnak a tiszta égbol-

ton át. Ablakpucolás közben. És mindenben

jelet látok mostanában. Ahogy Tarkovszkij

a pillanatot polaroidképein. Kezdem megér-

teni a filmjeit, pedig régen láttam. Térdem-

nek nyomódik finoman egy kutyafej. Önarc-

kép helyett használhatnám is. Rongyszőnyeg

teszi otthonossá a ridegszürke padlót. A ködbe

burkolt fákat idézi a filmekben. A széken egy

angyal ül, a fejét letakarta valaki kendővel.

Csak a szárnya látszik ki. Most bárki lehetne.

Abban a szobában lesz rosszul Tarkovszkij,

ami majd a film egyik fő helyszíne lesz. A fél-

homály és a gyógyíthatatlan depreszszió nosz-

talgikus hangulatokat szül. Menekültek vagyunk.

TÜKÖRFÉNY

Ülök csak némán a napsütéses őszben,

őszen az adventi Bécsre gondolok, az

elképzelt kávé ízére egy puccos kávé-

házban, talán Thomas Bernhard is ott

itta mogorván napi feketéjét. A kellemes

hidegre gondolok a kivilágított főtéren.

Fűszeres forralt bor illata, üstökben gő-

zölgő ételek, itt nem lehetsz magányos,

hiába vagy egyedül. Csak az őszi teraszon

ülhetsz némán, bágyadt napsütésben. A

téren a hangszórókból hangos zene szól,

erős reflektorok ontják a fényt. Azt gon-

dolod, tavaszig nem lesz már ilyen a ter-

mészetes fény. Szorítod a forró kávés-

csészét, nem iszod meg, melegíted a

hűvös emléket magadban. Jeremy Irons

tudott még ilyet, nem filmben, egy is-

merős lakásbuliján a tatai forgatás után.

A hangzavarban ülni némán egy sarokban.

Pohár borral kezében, hogy ne legyen

egyedül. Fáradtan, de nem szomorúan

nézve a szemben lévő, kopott falitükörbe.

Főoldal