Jász Attila
PILLANATFÉNY
Abban a szobában leszek rosszul álmom-
ban. John, a kanadai szaxofonos azt ígérte,
elvisz oda, ha akarom. Közel lakik a forgatás
helyszínéhez Olaszországban. A seregélyek
reggel alakzatokban szállnak a tiszta égbol-
ton át. Ablakpucolás közben. És mindenben
jelet látok mostanában. Ahogy Tarkovszkij
a pillanatot polaroidképein. Kezdem megér-
teni a filmjeit, pedig régen láttam. Térdem-
nek nyomódik finoman egy kutyafej. Önarc-
kép helyett használhatnám is. Rongyszőnyeg
teszi otthonossá a ridegszürke padlót. A ködbe
burkolt fákat idézi a filmekben. A széken egy
angyal ül, a fejét letakarta valaki kendővel.
Csak a szárnya látszik ki. Most bárki lehetne.
Abban a szobában lesz rosszul Tarkovszkij,
ami majd a film egyik fő helyszíne lesz. A fél-
homály és a gyógyíthatatlan depreszszió nosz-
talgikus hangulatokat szül. Menekültek vagyunk.
TÜKÖRFÉNY
Ülök csak némán a napsütéses őszben,
őszen az adventi Bécsre gondolok, az
elképzelt kávé ízére egy puccos kávé-
házban, talán Thomas Bernhard is ott
itta mogorván napi feketéjét. A kellemes
hidegre gondolok a kivilágított főtéren.
Fűszeres forralt bor illata, üstökben gő-
zölgő ételek, itt nem lehetsz magányos,
hiába vagy egyedül. Csak az őszi teraszon
ülhetsz némán, bágyadt napsütésben. A
téren a hangszórókból hangos zene szól,
erős reflektorok ontják a fényt. Azt gon-
dolod, tavaszig nem lesz már ilyen a ter-
mészetes fény. Szorítod a forró kávés-
csészét, nem iszod meg, melegíted a
hűvös emléket magadban. Jeremy Irons
tudott még ilyet, nem filmben, egy is-
merős lakásbuliján a tatai forgatás után.
A hangzavarban ülni némán egy sarokban.
Pohár borral kezében, hogy ne legyen
egyedül. Fáradtan, de nem szomorúan
nézve a szemben lévő, kopott falitükörbe.
Főoldal
