Ki olvas minket

Oldalainkat 82 vendég és 0 tag böngészi

Vers - Walther von der Vogelweide - Márton László fordításában

Walther von der Vogelweide

Azt nem tudom hogy közömbös vagyok-e neked

Bin ich dir unmaere des enweiz ich niht

 

Azt nem tudom

hogy közömbös vagyok-e neked én szeretlek

egyvalami nagy fájdalom

keresztülnézel rajtam szemeid távolba merednek

        ha jobb nem fog tőled telni

        én ezt nem bírom elviselni

        az irántad érzett vágy lever

        segíts hordozni túl nagy a teher!

 

Az a te őrizeted

hogy nem terjed ki rám a látás?

ha tényleg jó szándék vezet

nem érhet téged szemrehányás

       na jó ne a magasba forgasd

       a fejedet hanem lehorgaszd

       ha mást nem tehetsz nézd a lábamat

       egy üdvözlet eléd akad.

 

Akiknek dolga téged felügyelni

úrnőm – a nyüzsgésben ez nem csoda –

már kezdik mind a lábamat figyelni

te is nézz már oda!

        a felügyelet gondos

        de ez neked ne legyen fontos

        nekem lesz velük foglalkozni jobb

        ezt próbáld előbb azt utóbb.

 

Ha az összes nőt szemügyre veszem

aki többé-kevésbé tetszik

az úrnőm akkor is te vagy nekem

és aki ezt mondja nem dicsekszik

        nőből előkelő

        nagy számban lelhető

        sőt olyan is aki jókedvre kapható

        ők talán a jobbak de te vagy a jó!

 

Úrnőm engem az érdekelne

hogy ébresztek-e benned némi vonzást

egy szerető férfi szerelme

nem sokat ér ha nem talál viszonzást

       nem jó a szerelem ha magányos

       csak akkor érték ha páros

       úgy páros hogy két szív összeolvad

       és senki más nincs aki belefolyhat.

 

L 50,19 (1., 2., 4., 5. strófa) és L 176,1 (3. strófa)

        A verskezdet József Attilára emlékezteti a magyar olvasót: szinte szó szerint egybevág a „tedd könnyűvé énnekem / ezt a nehéz hűséget” gesztusával. (Talán bizony ismerte József Attila Walthernek ezt a versét? A Rejtelmeket 1937-ben írta, a Lovagköltők. Dalok a Minnesang virágkorából című, Balogh Károly által összeállított antológia 1935-ös. Ebben Tépelődés címmel megtalálható a Bin ich dir unmaere átültetése.)

        Ezután viszont Walther más útra kanyarodik: beavatja látszólag a nőt, valójában az olvasót a szerelmi hódítás egyik fortélyába, majd a szerelembölcseleti okfejtés nagyon is célratörő hódítási kísérletnek, egyben ütős slusszpoénnak bizonyul. A vers kulcsszavai a „közömbös-fontos”, „unmaere-maere” ellentétpár. Sajnos a magyar szavak nem adják vissza német ellentétpár belső feszültségét, de nemcsak ettől a két szótól jó a vers.

        Az értelmezők többnyire az úgynevezett „lánydalok” (Mädchenlieder) közé sorolják a verset. Walther azon közrendű nőkről és beteljesülő szerelemről szóló verseit nevezik így, amelyekben mégis a „magas szerelem” szóhasználata és költői eszköztára figyelhető meg. Walther ebben a versben letegezi, ugyanakkor az előkelő hölgynek járó „frouwe” megszólítással illeti a nőt. Szerintem csakugyan előkelő nő a vers címzettje, nem pedig közrendű, mert az asszonyőrzésre tett utalásból arra következtethetünk, hogy a fejedelmi udvar a háttér. A korabeli hallgatóságban a tegező forma kelthetett izgalmat; ezt a mai magyar olvasó legfeljebb elképzelni tudja.

        A vers több kéziratban is fennmaradt. A nagy heidelbergi változat a legteljesebb, viszont a würzburgi daloskönyvben van egy olyan strófa, amely egyetlen más kéziratban sem fordul elő, és számottevően gazdagítja a verset. Ezt a plusz würzburgi strófát, a vers logikájához igazodva, a második strófa végéhez illesztettem.

        A vers előző magyar fordítója Orbán Ottó volt. Az értelmezési nehézségekkel nem sokat bajlódva, kellemesen pasztellszínű változatot hozott létre. Nála az első strófa így hangzik: „Hogy engem szeretsz-e, / nem tudom; én szeretlek hiven. / Csak az bánt, hogy egyre / elnézel felettem hidegen. / Kedves, intlek arra, / nem jó az efajta / szerelem, mint a tiéd. / Nehéz a terhem, vedd a felét!”

        Pontosabb, nyelvileg is erősebb Balogh Károly 1930-as évekbeli átültetése: „Nem kellek már néked? / Jaj, nem tudom, nagyon szeretlek én! / Nagy búbánat éget: / Elkerülsz, ritkán nézel felém. / Óh, ne tedd ezt többet, / Mert ilyen keservet / Kár nélkül nem bír szerelmem. / Túlnagy terhem könnyítsd elviselnem!”

        keresztülnézel rajtam: előkelő nőtől ildomtalanságnak, sőt erkölcstelenségnek számított, ha viszonozta a férfiak pillantását. Walther itt provokál.

        a te őrizeted: ezúttal is az asszonyőrzésről, a nők fölötti felügyeletről van szó. A 3. strófából kiderül, hogy a nő valóban őrizet alatt áll.

        nézd a lábamat: ez a motívum sok fejtörést okozott az értelmezőknek. Egyesek szerint Walthernek izmos lábikrája volt, és ezzel akart hatni a nőre. Mások szerint a viseltes csizmájára hívja fel a figyelmet, hátha a nőnek éppen ettől esik meg a szíve rajta. Ennél valószínűbbnek tartom azt a magyarázatot, hogy Walther egy udvari eseményen találkozik a nővel, akit árgus szemek figyelnek. A padlón a talpa alatt van egy titkos üzenet. Amikor a nő közel jön hozzá, ő odábblép, a nő gyorsan rááll a cédulára, majd feltűnés nélkül felszedi.

        üdvözlet, „gruoz”: maga a cédula. Talán titkos találkára hívja a nőt, de az is lehet, hogy éppen az a vers van rajta, amelyet most olvasunk.

        ezt próbáld előbb, azt utóbb: rejtélyesen tömör sor. Walther alighanem arra ad instrukciót, hogy a nő először nézzen a szemébe, hosszasan és kacéran; ezáltal feldühíti a rá vigyázó szolgákat, ugyanakkor el is vonja a figyelmüket. Az őrzők Waltherrel szóváltásba keverednek, erre utal a „nekem lesz velük foglalkozni jobb”. Közben a nő észrevétlenül magához veheti az „üdvözletet”.

        nem dicsekszik, „ane rüemen sagen”: de még mennyire, hogy dicsekszik! Szerelmi hódításaira céloz.

        jókedvre kapható, „si tragent hohen muot”: eufemizmus. Az említett hölgyek nemcsak jókedvre, hanem a jókedvhez vezető együttlétre is kaphatók voltak, legalábbis Walther szerint.

        ők talán a jobbak de te vagy a jó, „lichte sint si besser du bist guot”: Walther zseniálisan használja ki az alapfok és a középfok közti játékteret. Az értelmezők szerint itt arról van szó, hogy a többi hölgy „talán” magasabb rangú, de az igazi szívbeli jóság a vers címzettjében van meg. Ez nyilván igaz, de Walther mintha arról is beszélne, hogy ki mennyire jó az ágyban. Ez esetben ismét egy hízelgésbe csomagolt pimaszsággal találkozunk, amelynek célja a féltékenység felgerjesztése által hódítani.

Fordította és a jegyzetet írta: Márton László

 

Főoldal

 

About the Author

Márton László

Márton László

More articles from this author