Ki olvas minket

Oldalainkat 37 vendég és 0 tag böngészi

Vers - Győrffy Ákos

 

 

 

 

Győrffy Ákos

Így tűnik el

 

Szürkült már, mire kiért a zátonyra.

Ilyenkor októberben olyan alacsony

a folyó vízállása, hogy térdig kellett

csak felhúznia a nadrágját ahhoz, hogy

átkeljen a holtágon.

 

A zátony egy ellipszis alakú, nagyjából

száz méter hosszú sódertömeg, ami alig

néhány centire emelkedik ki a folyóból.

 

Az ilyen leírásokkal önmagát védi valamitől.

Nem tudja, mi az pontosan, amitől meg akarja

védeni magát, csak a közelségét érzi, vagy

a hiányát, ami végső soron ugyanaz.

 

Sirályok szálltak fel jöttére a kavicsokról,
sirályok és kárókatonák. Lassú szárnycsapásokkal
indultak a közeli szigetcsúcs felé.

 

Azért jött ide, hogy legyen valahol, hogy sikerüljön
észlelnie a puszta létezését. Lássa azt, hogy itt áll
egy fiatal férfi, cigarettázik, a szemközti sziget
homokpartját nézi, és megpróbál úrrá lenni
valamin, amiről semmit sem tud.

 

Belélegzi a zátony iszapszagát. Lát egy hazafelé
tartó gémet eltűnni az ég sötétebbik felén.
Így tűnik el. Hal veti fel magát a vízből
a zölden villódzó bója mellett.
Ezüstje beleég a tekintetébe.

 

 

 

Főoldal

About the Author

Győrffy Ákos

Győrffy Ákos

More articles from this author