Ki olvas minket

Oldalainkat 6 vendég és 0 tag böngészi

Vers - Takács Zsuzsa

 

 

Szonja szeretői

Elég! --jelentette ki – határozottan, ünnepélyesen.

Elég a lázálmokból…kísértetekből…Még élek!

(Dosztojevszkij –  Bűn és bűnhődés)

A cselédlépcső mellett az első ajtó.

Nők szobája, ahova a merénylet előtti

éjszakán az anarchisták bezárkóznak,

hogy orgiába fúljon minden kötődés,

az utolsó lelkiismeret-furdalások is.[1]

Nem inge kívánság szerinti levétele

elviselhetetlen a lánynak,  nem is

a kanapé nyikorgása, a férfiak

torkából feltörő, horkanás-szerű,

állati hang az aktus befejezése előtt.

Nem a cigaretta-, a kocsma-, a hátsó-

lépcsők szaga, mely beleeszi a bőrébe

magát, hogy hiába a kenőszappan.

A véget nem érő virrasztásban

nem az elkárhozástól való rettegés,

a bizonyosság rémképe inkább, hogy

testvérei is az utcán végzik, ahogyan ő

maga.  A boldog végkifejlet mégis,

mely minden reményre rácáfol:

Rogyion Romanovics igya ki a teáját,

mielőtt kihűl! A meghallgatott ima.

A transzporttal a Szibériába indulás.



[1] Cioran – Karácsonyi Zsolt:  Könnyek és szentek

 

 

About the Author

Takács Zsuzsa

Takács Zsuzsa

More articles from this author