Vers - Krusovszky Dénes

Ornamens

  Amit mondtál,

  nem hallottam,

  arcom hideg

  falhoz nyomtam

egy idegen utcában.

  Kátrányízű

  volt a reggel,

  összeszűkült

  kék erekkel

támaszkodtam zihálva.

  Hárman mentünk,

  ketten jöttünk

  este vissza.

  Mintha ritka

szövetből fonták volna,

  úgy hullott ránk

  amit tettünk,

  hogy elvérzett

  ott helyettünk,

akit hoztunk titokban.

  Mint aki egy

  betonsiló

  alján ébred

  fel egy rigó

hétköznapi hangjára,

  eszembe jut,

  ha nem várom,

  elfordulok,

  úgy is látom,

akit nem láttam soha.